"...Hall vagy lát valamit. Látása, hallása hangulatot szül lelkében.

A hangulat és érzés egy pillanatig még néptelen és alaktalan, mint az egeknek kéksége.

Majd élettel, alakokkal, mozgással lesz tele, mint ahogy az ég megtelik nappal, holddal, csillagokkal, sugarakkal, fellegekkel.

A teremtő lélek népesíti be az eget, az érzést és a hangulatot. Megfogamzik aztán eszméje, melynek szolgálatába állanak a tünemények.

S amint az eszmének szóban, hangban, színben megtalálja igaz alakját, s elénk állítja mint élőt, küzdőt, viharzót, győzőt vagy legyőzöttet: előáll a költemény, a zene, a festmény.

S ha így áll elő: akkor örök élete van. Ami így áll elő, annak a lángelme az alkotója.

S amit a lángelme így alkotott: az minden nemzetnek és minden kornak el nem tékozolható kincse, soha nem szűnő gyönyöre, el nem múló dicsősége..."

 Portrék